1. fejezet

Esik az eső. A szobámban ülök és
nézem ahogy a kis vízcseppek versenyt futva csúsznak le az ablakon. Ahhoz képest, hogy Angliában élek, ahol az esőzés nem ritkaság, eléggé nehezen viselem el a borús napokat. Én a napsütést imádom, ha kint lehetek a szabadban órákig. Utálok bent ülni, bezárva lenni.
- Most nézd meg! Már megint esik! Lőttek a délutánnak, Lou! -morgok.
- Ugyan már, Julie! Egy kis víz senkinek sem árt! Ne legyél már ilyen nyafogós, hanem gyere ki! Azt hiszem rám fér egy kis fürdés...- viccelődik.
- Nagyon mulatságos, de csak jár a szád, mint mindig!- vágok vissza neki.
Legnagyobb meglepetésemre erre megfordul és leszalad a lépcsőn. Hitetlenkedve rohanok utána. Átvág a nappalin és kinyitja a bejárati ajtót.
-Még mindig nem hiszel nekem?- kérdi vigyorogva, majd egy lépést tesz ki az esőbe.
- Nem hát! -mosolyodok el én is, mire Louis egyenesen átvág a kerten. Értetlenkedve nézek utána. Még pár lépést tesz és akkor végre rádöbbenek: arra csak az úszómedence van! Az nem lehet! Úgysem meri megtenni! Egy esőkabátot felkapva utánarohanok. Odakinnt az erős szél az arcomba csapja nedves hajamat. A csúszós csempén egyensúlyozva próbálom utolérni.
- Louis Tomlinson! Azonnal állj meg! Különben...
- Különben mit teszel? Csúnyán fogsz rám nézni? - szakít félbe röhögve. Megteszi az utolsó lépést. Hátrafordul felém és a medence szélén állva próbál rám ijeszteni.
- Jól van, elhiszem, hogy megmered tenni csak gyere vissza! - kérem.
Louis a szemembe néz, felvonva a szemöldökét. Karjait széttárja magára mutatva. Csuromvizes haja az arcába lóg, pólója a mellkasához van tapadva. Így végignézva rajta úgy tűnik,  mintha valaki nyakon öntötte volna egy dézsával.
Megadóan felemelem a kezemet:
- Jól van, felőlem.
Elvigyorodik, majd megfordulva fejest ugrik a medencébe. A hullámok felcsapnak a lábam elé. Louis feljön a víz alól.  Megrázza a fejét, mire nedves hajtincsei, melyek eddig arcára tapadtak, most szanaszét állnak. Várakozóan széttárja karjait:
- Most te jössz! Vagy gyáva vagy? -incselkedik.
Megvetően felvonom az államat:
- Tudod, hogy ki a gyáva!
Odaállok a medence szélére, mintha én is ugrani akarnék. Majd a következő pillanatban megfordulok és gondolkodás nélkül futni kezdek. Úgy látszik Lou számitott valami ilyesmire, mert máris a medence szélén terem pár karcsapással. Nevetve iramodik felém. Még feleúton sem járok, mikor elkap. Kezei vasbilincsként szorulnak a karomra. Elkezd húzni a medence felé. Csapdába estem! Tudom, hogy semmi esélyem az ereje ellen, de azért megpróbálok szabadulni. Már csak egy méter.
- Louis! - sikoltom - ne merészeld! Hallod! Ezt nem teheted! Eressz már el!  Vagy...vagy- fenyegetőzöm, mire fogvatartóm csak még jobban nevetni kezd.
Egyre kétségbeesetten rángatom a karomat, de hiába.
Már csak pár lépés.
Ahogy megpróbálok szabadulni, a medence szélében megbotlok és magammal rántom Louist is a vízbe. Hatalmas csobbanással esünk be. Levegőért kapkodva jövök fel. Hajam az arcomra ragadt, ruhám, cipőm csupa víz. Már éppen készülök valami csúnyát mondani Lou-nak, mikor ő kirobbanó jókedvvel nevetni kezd rajtam. Ahogy végignézek magamon, rájövök, hogy csakugyan nevetségesen festünk; itt vagyunk ketten, ruhában a medencében a ráadásul szakadó esőben. Nekem is röhögnöm kell a helyzetünkön.
Fél órán keresztül szórakozunk. Louis megrázza a fejét, akárcsak egy kutya, mire hajtincseiről apró vízcseppek repülnek szanaszét a levegőben, nagy része az arcomon landolva. Válaszul tetemes vízmennyiséget fröcskölök felé. Sajnos egy idő után remegni kezdek a hideg miatt.
- Fázol? -kérdi Lou aggódva.
- Csak egy kicsit -válaszolom, de vacogó fogam mindent elárul.
- Most azonnal kimegyünk és meleg ruhákba öltözöl! -kezd el úszni kifelé. Pillanatok alatt kinn terem a medencéből.
- Igenis, uram! -nevetek és elfogadom Louis felém nyújtott kezét, mellyel kiemel a vízből. Egy ideig vigyorogva figyeli, ahogy kicsavarok a ruhámból több liter vizet, azonban mikor a cipőmből kisebb vízesés zúdul ki, nem birja tovább és hasát fogva röhögni kezd.
- Azért nem ennyire vicces a helyzet! -vágom oda neki, miközben teljes erőmből csavarom ki a kardigánomat. Vidám nevetését hallva azonban nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el én is.

*Emlékképek*
Körülbelül hét éves lehettem, mikor aput előléptették a Times magazinnál főszerkeztővé. Még a nyáron beköltöltöztünk Londonba az új házba, hogy a sulit szeptembertől ott folytathassam. Azon az estén kissé magányos voltam. A szüleimnek rengeteg dolga akadt, nem volt idejük rám. A régi barátaim hiányoztak. Gondoltam, elmegyek körbenézni a környéken. Óvatosan kinyitottam a kerti kaput. Előttem egy tágas mező feküdt rajta tengernyi tarka virággal. Piros, rózsaszín, kék, sárga, a szivárvány millió színeiben! Elkápráztatott a táj. Szaladtam és szaladtam a derékig érő fűben. Mikor elfáradtam, lefeküdtem és néztem a kék égen úszó bárányfelhőket. Egyszer csak egy piros labda repült el felettem. Felültem. Nem messze tőlem egy kisfiút pillantottam meg. Pufók arcát barna, kócos haj keretezte. Nagy kék szemek, nevető száj.
- Hát te meg ki vagy? - állt meg mellettem bizonytalanul.
- Julie vagyok. A szüleimmel most költöztünk abba a házba, ott! -mutattam rá egy szép, nagy fehérre meszelt házra, melynek oldalain borostyán futott fel. - Téged hogy hívnak?
- Louis. Mellettetek lakom. Akarsz velem labdázni? - kérdezte fürkésző szemekkel.

Ahogy belépünk a házba, és átvágunk a nappalin apát pillantom meg. Kezében egy magazint tart-minden bizonnyal a másnapi Times számot- azt olvassa gondterhelt arckifejezéssel. Időnként megáll és valamit erőteljes vonásokkal kihúz. Mikor egy ilyen pillanatban felnéz, észrevesz minket, amint éppen lopakodva próbálunk átsurranni előtte. Fejét hitetlenkedve rázza meg, majd újra visszatér munkájához. Fel sem nézve kérdezi meg:
- Gondolom, hiába faggatnálak titeket; mitől vagytok ilyen vizesek?
Lopva Louisra vigyorgok, aki viszonozza mosolyomat.
Miután mindketten meleg ruhába öltöztünk, váltottunk még pár szót a holnapi napról, majd barátom hazament.
Fent a szobámba érve csend fogad. Ahogy leülök az ágyamra, szomorúan veszem tudomásul, hogy vége a nyárnak. Holnap szeptember elseje. Elkezdődik a suli.